Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Húsz év tanulsága, hogy a magyar munkaerőpiac problémái a mindenkori kormányok reményei ellenére nem oldódtak meg maguktól, nem sikerült kinőni őket még a gazdaság jobb éveiben sem, és ilyen - Állás, állásajánlatok magazin
részletek »

Hová tűnt egymillió munkahely? - Nem puszta üzemzavar

Ideális munka, külföldi munka, hazai munka, budapesti vagy vidéki állás? Az Állás Tuti Magazinban érdekes és szórakoztató cikkek között válogathatsz. Látogass el rendszeresen az oldalra, hogy naprakész információval rendelkezz.
Állás, állásajánlatok magazin
Itt vagy: Állás, állásajánlatok magazin » Hír olvasása
Oszd meg másokkal
Hová tűnt egymillió munkahely? - Nem puszta üzemzavar
Hová tűnt egymillió munkahely? - Nem puszta üzemzavar
Hová tűnt egymillió munkahely?
Húsz év tanulsága, hogy a magyar munkaerőpiac problémái a mindenkori kormányok reményei ellenére nem oldódtak meg maguktól, nem sikerült kinőni őket még a gazdaság jobb éveiben sem, és ilyen tekintetben Magyarország elüt a rendszerváltó poszt-szocialista országok többségétől, amelyekben a 2000-es évek végére a foglalkoztatás már visszaállt az 1989 előtti szintekre. Az eddigi szakpolitikák folytatásával meglehet, hiába várjuk a fordulatot, úgy tűnik, a problémáért nem kimondottan a külső konjunktúra és a belső kereslet hiánya tehető felelőssé - derül ki "Az eltűnt egymillió munkahely nyomában"
Rendszerváltási sokk - eltérő felépüléssel

A rendszerváltással együtt járó gazdasági visszaesés nyomán az 1990-es évek első felében a magyar munkapiacon drámai átalakulás zajlott: 1990 és 1996 között kb. 1 millió 250 ezer munkahely szűnt meg, az 1996. évi mélyponton az aktív korú népesség alig több mint 50 százaléka dolgozott, és a munkanélküliek több mint fele egy éven túl sem talált állást. Az ezt követő lassú javulás 2003-ig tartott: ettől kezdve a foglalkoztatottak aránya 57 százalék körül stagnált, egészen a globális pénzügyi válságig, ami újabb csökkenéssel járt.

A rendszerváltást minden poszt-szocialista országban hasonló visszaesés kísérte, többségükben azonban a 2000-es évek végére a foglalkoztatás már megközelítette az 1989 előtti szintet. A gyenge magyar foglalkoztatási mutatók tehát nemigen magyarázhatók a kezdeti sokkal, vagy a külső konjunktúra kedvezőtlen alakulásával: az okokat inkább a belső szerkezeti torzulások között érdemes keresni.

A magyarázat egyik része a költségvetési politika lazulása, a folyamatos korrekciós kényszer miatt egyre kevésbé kiszámítható üzleti környezet, a másik - és vélhetően nagyobbik - része pedig a jóléti rendszer alakulásában rejlik.

A kormányzat válságkezelési eszközei csak rontottak a helyzeten

Húsz év (1990-2010) foglalkoztatáspolitikai folyamatát az MTA és a Budapest Intézet vizsgálta meg, az elkészült tanulmánykötet a "hová tűnt egymillió munkahely" kérdést járja körbe. Ahhoz, hogy a magyarországi foglalkoztatás elérje legalább az unió átlagát, 600 ezer új munkahely hiányzik, az élvonalba lépéshez azonban több mint egymillió - mondta a tanulmányt bemutató konferencián Fazekas Károly, az MTA Közgazdaság- és Regionális tudományi Kutatóközpontjának főigazgatója, aki hangsúlyozta, a kedvezőtlen folyamat, a munkaerőpiacról történő tartós kiszorulás most, napjainkban is zajlik.
Hirdetés

A tartós állástalanság pedig szorosan összekapcsolódik a gazdaság és a társadalom polarizálódásával, alacsony mobilitással, a társadalmi és területi hátrányok kumulálódásával és generációs átörökítésével. A válság és a mindenkori kormányzat válságkezelési eszközei jelentősen rontották a foglalkoztatási helyzetet.

Miközben a munkanélküliek száma megemelkedett, a regionális különbségek egyre tágulnak, folytatódik a területek közti polarizálódás. Megfigyelhető, hogy a '90-es évek közepétől a foglalkoztatottság csökkenésével együtt a termelékenység meredeken megemelkedett. A jövő iránya még nem látható, az út folytatódhat úgy is, hogy a termelékenységet beáldozva növeljük a foglalkoztatást, de az egyik lehető legrosszabb lehetőség, hogy a foglalkoztatottság tovább csökken, miközben a termelékenységből is veszítünk.

Nem tudjuk kinőni

Hogy miért nem volt sikeres a foglalkoztatáspolitikai elmúlt húsz éve, az egyszerű válasz az, hogy ilyen összehangolt, tartós stratégia nem is volt. A szaktárca, a foglalkoztatás növelése nem kapott jelentős hangsúlyt a kormányzati stratégiában. Az egymást követő kormányok és a gazdasági szakértők többsége is úgy vélte, kinőhetjük a problémát, a gazdasági növekedés automatikusan meghozza a foglalkoztatás növekedését is. Ez azonban mégsem történt így, 1996 és 2006 között kb. 200 ezer munkahely jött létre, így az 1 millió 250 ezres veszteségből még 1 millió maradt, a létrejött munkahelyekből pedig kb. 150-200 ezret később a 2008-2009-es válság darált le.

A szakértők szerint a más poszt-szocialista országokkal való összevetés is mutatja, hogy a közhiedelemmel ellentétben a helyzetet
- nem a külső konjunktúra és
- nem a belső kereslet hiánya okozta.

Hogy akkor mi okozta mégis?
- a lezajlott belső szerkezeti átalakulások,
- a képzetlenek foglalkoztatására ható specifikus okok,
- gyenge közoktatás, szakoktatás, felnőttképzés,
- közlekedési rendszer,
- szakpolitikai hibák.

Nem puszta "üzemzavar"

Visszakanyarodva a régiós versenytársaktól való leszakadáshoz: a szakirodalom szerint az ex-szocialista országok eltérő foglalkoztatási pályáinak egyik magyarázata a bürokrácia mérete és a kormányzati struktúra lehet. Eszerint a bürokrácia mérete, költségvetése és politikai súlya összefügg, a tárcák száma hat a költségvetés egyenlegére, a miniszterváltások gyakorisága pedig hat "kemény" szakpolitikai változókra (pl. bérpolitika hatékonysága).

Milyen súlyt is képviselt a munkaügy az elmúlt húsz évben? 1993-tól 1995-ig a Munkaerőpiaci Alap kiadási jelentős tételt képviseltek, ebben az időszakban zajlott a rendszerváltási "sokk". Ezt követően a munkaügy súlya csökkent, miközben a költségvetési kiadások GDP-arányosan nagyon megnövekedtek.


A ráfordításokon belül az aktív munkaerőpiaci eszközök közül a közmunka ívelt fel leginkább, 2010-ben már sosem látott magasságokba szökött (ez még a Bajnai-kormány Út a munkába programja volt, ehhez képest még nagyobb, 2011-ről 2012-re megduplázott büdzsével folytatja az Orbán-kormány a közfoglalkoztatási programot). Miközben a szakirodalom a nagy volumenű közmunkát a legkevésbé hatékony eszköznek tartja - mondja Váradi Balázs, a Budapest Intézet vezető kutatója.

A tanulmánykötet nem csak a rendelkezésre álló adatokkal és tanulmányokkal dolgozott, interjúk sora készült el az egyes kormányzati ciklusok szakpolitikusaival, köztisztviselőkkel, a szakértők a húsz év foglalkoztatással foglalkozó sajtó publicisztikáját vizsgálták meg azért, hogy felmérhető legyen, mi alakította a foglalkoztatáspolitikát.

Az, hogy a munkanélküliség közmunkával orvosolható, már a kezdetektől vonzó politikai alternatívának mutatkozott. Már a '90-es évek elején megjelent a sajtóban, 2006-ban is tartotta magát ez a vélemény, vagyis, hogy a közmunkával megoldható - átmenetileg a foglalkoztatás zavara. A foglalkoztatási helyzet megítélésére jellemző volt, hogy az 1990-es években még csak félelem mutatkozott a jövőtől, és még jó ideig élt a remény, hogy a gazdasági növekedés automatikusan enyhít a foglalkoztatási problémákon, és csak 2006-ban érett meg az a vélekedés, hogy a magyar foglalkoztatási szint beragadt egy alacsony szinten. A növekedés magától nem oldotta meg a problémát.

Váradi szerint a döntés-előkészítés és a politika alig járt a sajtó előtt, és nem reflektált a szakirodalomra: politikai szinten 2004-től ért meg az a köztisztviselők között 2002-től elterjedt, a szakirodalomban már 1994-től megtalálható vélelem, hogy a foglalkoztatási szint beragadt.

A foglalkoztatáspolitika sikere nagyban múlik a szakpolitika súlyán a kormányzatban, a tényeken alapuló döntés-előkészítésen, ez lenne az egyik legfontosabb területe a fejlesztésnek. Váradi szerint húsz év alatt a magyar munkaügyi minisztérium döntés-előkészítési területén a bürokrácia és a politika közötti határ fokozatosan eltolódott a politika javára.

Mit kellene tenni?

A szakértői anyagok tanulságaként azt látjuk, hogy az elmúlt szakpolitikák folytatásával a foglalkoztatás helyzetének javulását kevéssé remélhetjük. A probléma összetett, a közlekedés, lakáshoz jutás, bérpolitika, oktatás, állami transzferek stb. ügyén át csapdarendszerré fejlődött. A szerzők ehhez mérten összetett javaslatokat tettek, amelyeket összehangoltan kell végrehajtani ahhoz, hogy ebből a csapdából kikerüljünk.

Stratégiai szinten az első dolog, hogy a gazdaságpolitika fő prioritásává a foglalkoztatásnak kell előlépnie. Kiszámítható makrogazdasági környezetet kell teremteni, ahol tervezhető időtávon csökkennek az adminisztratív terhek. A programok rendszeres hatásvizsgálatára és korrekciójára van szükség, szakmailag jól felkészült, elemzőgárda, kormányzati egységek kellenek a tényeken alapuló döntés-előkészítéshez.

Az ösztönzők terén ahhoz, hogy az álláskeresés hatékonyabb legyen, nagyobb létszámú munkaügyi kirendeltségekre van szükség, mert a mostani keretekben a helyi kirendeltségek leterheltsége nagy, valamint szükség van a megfelelő idő meghagyására, az álláskeresési feltételek kiterjesztésére. Szükség van a munkapiac elhagyását segítő jóléti ellátások hozzáférésének korlátozására, nyugdíjazás átlagéletkorának további emelésére. Diszkrimináció visszaszorítására: kormányzati kommunikáció, ösztöndíjak, munkakipróbálás, személyre szabott aktív eszközök, iskoláztatás esélyeinek kiegyenlítése eszközeivel.

Ahhoz, hogy a népesség szélesebb körében javuljon a foglalkoztathatóság, elő kell segíteni a mobilitást, ennek eleme az oktatás- és lakáspolitika, lemaradó régiók tőkevonzó képességének erősítése, célzottabb és jobb minőségű átképzései programok kellenek, jobb minőségű rehabilitációs szolgáltatás.

Scharle Ágota, a Budapest Intézet vezető kutatója kiemeli, mindez akkor hatásos, ha összehangolva indítják el, költségvetési korlátai kevésbé vannak, jobbára megtakarítással járna a program, ezzel szemben igényelné a kormányzati apparátus szakmai kapacitásának átcsoportosítását, és valószínűleg politikai költségekkel jár. Ez utóbbi miatt különösen fontos a szükséges társadalmi egyeztetések lebonyolítása.
Szólj hozzá a cikkhez
Címkék - munkahely, állás, munka, álláskeresés, foglalkoztatás
Nyomtatás
Oldalajánló
Vissza a hírekhez
Szólj hozzá
- 2012-04-13 08:23:16
Szólj hozzá a cikkhez

Új hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned oldalunkra.

Bejelentkezés
Regisztráció
Eddigi hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás a cikkhez
Tuti menü